Dévaványa város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Békés megye
Terület: 216.73 km²
Rang: város
Körzet hívó: 66

Fekvése

A megye északi részén, a Sárréten terül el. Vasúti hálózattal kapcsolódik Gyomaendrődre és Vésztőre. Utak vezetnek Kisújszállásra, Gyomaendrődre és Körösladányra.

Megközelíthető

Vonattal a MÁV 127-es számú (Körösnagyharsány–Vésztő–Dévaványa–Gyoma) vonalán érhető el. A vasútállomás Kősziget és Kéthalom között található.

Története

Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés megyéhez tartozik.
1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
1523-ban - egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél - már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről .
1647 évi Heves és Külső-Szolnok adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod megyei Tiszabábolnára menekült.
1711. évi Heves megye összeírása a községet ismét "Oppidum Ványa", azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
Bár már a XVII. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves megye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
1872 áprilisában az addig minden tekintetben városi jellegű település nagyközséggé alakult.
Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Külső-Szolnok tiszántúli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.
1920-ra a község területe 54546 kat. holdra nőtt, lakosainak száma elérte a 14768 főt.
1945-ben visszaminősítették nagyközségből községgé, s a nagyközségi címet csupán 1970-ben szerezte vissza.
2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között ismét városi rangra emelkedett.

Dévaványa zsidóságának története

Dévaványán a mai Békés megye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat 1848-ban építették fel. 1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja. 1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi. 1910-ben 269 tagja volt a hitközségnek. Az 1938-tól megjelentek a zsidótörvények, melyeknek hatására többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a II. világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult. 1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. Május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták. A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba. A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.

Látnivalók, Nevezetességek

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült későbarokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicista. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

Épületek, régiségek
- Kopjafa a Körösladányi út mellett
- Tőkerészi iskola és kút
- Állomási "iskola"
- Kossuth úti iskola
- Hajós úti iskola és kút
- Eötvös úti óvoda épülete
- Református templom stílusa neoklasszicista
- Katolikus templom műemlékjellegű épület, későbarokk, klasszicizáló stílusban
- Parókia épülete, plébánia
- Vágóhid épülete
- Jéggyár
- Állomás - víztorony
- Kéthalom - iskola
- Szőnyegszövő
- a régi malom épülete
- Világháborús Hősök Emlékműve
- Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.

Természeti értékek
- Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
- Zrínyi utcai gesztenyefák
- Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
- Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
- Templomkertek
- Makkos erdő
- Szérüskert és Vágásszél közötti "bágergödrök" (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
- Túréri-tó
- Tókert-régészet

Turisztikai adottságok
- Az Országos Kék Túra útvonala áthalad Dévaványán is.
- Strand, termálfürdő
- Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
- Dévaványai Túzokrezervátum

Híres emberek

Dévaványa díszpolgárai
- U. Nagy László - nyugalmazott református lelkipásztor [1995]
- Dr. Bereczki Imre - nyugalmazott régész, néprajzkutató [1995]
- Dr. Pallaghy Sándor - nyugalmazott állatorvos [1996]
- Seres István - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [posztumusz] [1996]
- Dr. Pallaghy Sándorné - nyugalmazott könyvtárvezető [1997]
- Nagy József - nyugalmazott termelőszövetkezeti elnök [1997]
- Ugrai Sándorné - a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
- Vizéli József - nyugalmazott tanár [1998]
- Epres József - nyugalmazott tanár [1999]
- Mesterházy Jenő - nyugalmazott tanító [1999]
- Dr. Gaál József - orvos [posztumusz] [2000]
- Havancsák Ferenc - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [2000]
- Manyák Lajos - nyugalmazott iskolaigazgató [2001]
- Dr. Puskás György - háziorvos [2002]
- Schwalm Gyula - nyugalmazott Művelődési Ház igazgató [2002]

A városban élő művészek, népi iparművészek
- Kádár Ferenc – 1891-1983 - pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
- Faragó Imre - festő
- Gyányi Mariann - író, költő
- Hajdú Ildikó - fazekas, népművész
- K. Nagy Imre - festő
- Kovács Zsolt - festmények, rajzok
- Kovács Gyuláné - pergelt torta
- Kónya András - fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
- Ladányi Mihály - író, költő
- Laskai Tibor - festő
- Mályi Sándor - író, költő
- Molnár Antal - festő
- Papp Erzsébet - író, költő
- Pappné Kulcsár Ilona - festő
- Sándor László - festő
- Simon Christopher Metcalfe - művész
- Tóth Bálintné - kosárfonó
- Tóth Róbert - bőrdíszműves

Itt született

1934. február 12-én Ladányi Mihály, József Attila-díjas költő.
1927. november 9-én Berényi Ferenc, Munkácsy Mihály-díjas festőművész.
1946. Cs. Schwalm Edit etnográfus, (Dobó István Vármúzeum, Eger)
1958. Szabó Magdolna képzőművész, (Malmő).1985-től él Svédországban. [1]

Itt halt meg

1878-ban Maisner Juda rabbi.
1902-ben Fischer Czvi rabbi.

Könyvek

Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története
Bereczki Imre: Hagyományos helynevek Dévaványa belterületén
Szügyi Dániel: A dévaványai református templom építése 1887-1891 (Sajtó alá rendezte: Bereczki Imre)
Ványai helyismereti füzetek ( Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület )
- Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez;
- Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák - Rajzok a régi Sárrét életéből;
- Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
Dokumentumok Dévaványa történetéhez ( Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület )
- Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523;
- Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548-1809;
Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből került kiválogatásra."Dévaványa régen és ma - Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa"
Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI - Békés megye: Körös-Sárrét
Tolnay Gábor: Föld - ember - törvény - Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895-1950 (Szerk.: Hajdú József - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)

Testvérvárosa

Székelykeresztúr, Románia (1994)

Székelyudvarhely, Románia

Források

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986.
Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996.
Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998.
Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000.
Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548-1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002.
Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. század első felében. (1895-1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004.
Zsidó Lexikon. (Szerk.: Ujvári Péter) A Zsidó Lexikon kiadása, Bp., 1929.
Balogh István: A dévaványai zsidók története. (Kézirat) Bp., 2006-2007.

Következő községek

További községek